Sokszor tervezünk, gyártunk reklámhoz nem kacsolódó nyomdai termékeket, de hozzá hasonlóan ezek is nagyobb közönségnek szólnak, sokan fogják megtekinteni. Gyakran dolgozunk olyan kulturális és művészeti projekteken, ahol fontos, hogy a lehető legjobb minőségben, gondosan kiválasztott alapanyagokon jelenjenek meg az alkotások. A majdani szemlélőnek könnyen be kell tudnia fogadni a művész üzenetét és ehhez az apró részleteknek stimmelni kell.
Ilyen különleges projektünk volt tavaly a Boglár 50 – a “Váratlan kultúra” szellemidézése című neoavantgárd kiállítás anyagainak nyomtatása, gyártása. A munkát siófoki nyomdánkkal kollaborációban végeztük, és igazán szuper végeredmény született. Gyere velünk egy időutazásra, visszaviszünk a 70-es évekbe.
Oké, de mi is az a neoavantgárd?
Kis betekintő a teljesség igénye nélkül, ha már hallottál róla, nyugodtan görgess tovább!
Az 1910-1930-as évek avantgárd művészetét (expresszionizmus, kubizmus, futurizmus, dadaizmus, konstruktivizmus, szürrealizmus) újra felfedező képzőművészeti irányzat az 1960-as évek elejétől főleg Közép-Európában. A művészeket a filozófia, a természet- és humán tudományok is érdeklik, a valóság egészét próbálják birtokba venni, a l’art pour l’art helyett le akarják bontani a művészetet és a mindennapokat elválasztó falakat. A neoavantgárd egy formai heterogenitást mutató irányzat, ami idehaza nem lineáris fejlődés mentén alakult ki.
A neoavantgárd kultúra hazánkban a hatvanas években jelent meg és a hetvenes évekre teljesedett ki. Ez az offenzív irányzat hirtelen, a világtrendekkel egyidejűleg tört be, és ennek megfelelően nagyon meglepte az akkori politikai vezetést, váratlan kihívás volt a keleties hatalmi berendezkedés számára. Az addig elzártan, eldugott alkotóműhelyekben dolgozó, gyakran tiltott vagy tűrt művészek kiléptek a “fényre” és elkezdték egymás munkásságát megismerni, csoportokat alkotni. A kultúrpolitika számára világossá vált, hogy nem tartható tovább a nonfiguratívok és az absztraktok tiltása.
A nyitás első eleme az 1969-es Vasarely-kiállítás volt a Műcsarnokban, ahol a művész is jelen volt. Persze már akkor sem volt a művészek között egység, többen nehezményezték, hogy egy külföldi művészt kellett meghívni… de ez már egy újabb nyúl üreg, ha jobban meg akarod ismerni ezt a művészeti irányzatot, akkor itt elkezdheted: https://hu.wikipedia.org/wiki/Neoavantgárd)
Miért Balatonbogláron?
1970-73 közötti időszakban Galántai György a Balatonboglári Kék kápolnát műteremként működtette. A művészek, akik itt kiállítottak nagyobb részt budapestiek voltak. Szentjóby Tamás itt szervezte az első magyar happeninget. A hely teret biztosított Halász Péter lakásszínház projektjének is. Balatonboglár igazi otthont adott a neoavantgárd művészeknek, a Váratlan kultúra kiállítás pedig ennek állított emléket.
A projekt előkészítése, nyomtatás
A feladat, hogy a kiállítás több elemét hozzuk létre, nyomtassuk ki, gyártsuk le, a lehető legjobb minőségben. Fontos volt, hogy a felhasznált alapanyagok működjenek a bemutatni kívánt kiállítási anyaggal. A nyomtatásnál, gyártásnál többféle felületű műnyomó kartont, festővásznat és PVC alapú ponyva anyagot, szintetikus canvast használtunk fel. Nagyon szeretjük, hogy gépeink segítségével rengeteg alapanyaggal tudunk dolgozni, így nagyon kevés kompromisszumot kell kötnünk a nyomtatás során.
Nyomtatás a 70-es éveket idézve
Számos fotó került kiállításra különböző méretekben, amit nem lehetett a mai prémium fotópapírokra nyomtatni, mert abban az időben nem létezett ilyen, sőt professzionális, digitális labor sem, ami a legapróbb részleteket is képes visszaadni a papíron. Vissza kellett hoznunk a 70-es évek hangulatát, így működtek megfelelően az alkotások.
Nyomtatás festővászonra és szintetikus canvasra
A legnagyobb kihívás a kápolna tornyának korhű, vizuális rekonstrukciója volt. Abból az időszakból csak egy kisebb méretű, analóg fotó állt rendelkezésünkre, ráadásul csak a fotó egy kisebb részletét kellett felhasználnunk, az akkori torony északnyugati oldalát. A 70-es években a tornyon kiállításra került alkotást kellett visszahoznunk a jelenbe. A kép anno a fal felületére volt festve, mivel abban az időben nagyon elhanyagolt állapotban volt a kápolna épülete, ezért bátran meg lehetett ilyen formában valósítani.
Különböző digitális feldolgozási technikák kombinációjával a kis méretű részletet sikerült a kápolna tornyának méretazonos részévé alakítanunk.
A több méteres nyomtatott ponyva alpinisták segítségével került fel a toronyba. Mivel a kívánt szélesség jóval nagyobb volt a maximális nyomtatási szélességnél, a felnagyított fotót több darabra kellett osztanunk. Nyomtatás után az addig több részletben létező ponyvát egy anyaggá kellett alakítanunk, de úgy, hogy szélálló is legyen, hiszen a neogótikus épület már eleve a Várdomb magasabb pontján áll és ehhez hozzáadódik a torony további magasága. A Balaton mellett, ráadásul az uralkodó széljárásnak megfelelő északi-nyugati tájolással nagy kihívást jelentett. Megfelelő beállítás után igazán nagyszerű látványt nyújtott, a kápolna tornyának egy részét sikerült visszarepítenünk a 70-es évekbe.
Nyomtattunk még sok kisebb molinót ami szintén az akkori kiállítást idézte és vársoszerte megtalálható volt. Nem maradhatott ki az igazi festővászon és szintetikus canvas nyomtatás sem, több kiállítási anyagot, fotót, grafikát is megjelenítettünk rajtuk.
Pár kép a Boglár 50 kiállításról:
